Sódomb



Az "Egerszalóki mésztufadomb" (ismertebb néven: Sódomb")- az ember és a természet folytonosan átalakuló, fejlődő, szerepében is változó szerves együttélését,

 egymásra utaltságát képviseli.

A "Sódomb" eredendően egy emberi tévedésből jött létre, mivel valakik elfelejtették elzárni a kútfejen lévő tolózárat, s nagy mésztartalmú termálkarsztvíz a domboldalon végigfolyva sótartalmának egy részét lerakta. Így viszont (higgyük ezt) a természet az emberek gyönyörködtetésé-re nagyszerű tájképi értéket hozott létre, amely nem mellékesen egy unikális, egyedülálló földtani képződmény is a megyében és Magyarországon is.

A "Sódomb" védelmének szükségessége már régen megfogalmazódott, az Országos Környezet-védelmi és Természetvédelmi Hivatal (OKTH) Észak-magyarországi Felügyelősége kezdeményezte az egerszalóki De-42 jelű termálkút és mésztufa kiválás védetté nyilvánítását. Az 1985.12.19-én megtartott hatósági egyeztető tárgyaláson minden hivatalos szerv és szervezet támogatta a védetté nyilvánítási javaslatot.

1987-ben az OKTH Észak-magyarországi 1987-ben az OKTH Észak-magyarországi Felügyelősége a képződmény védőidomának kijelölése érdekében átfogó kutatást végeztetett el a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemmel. Ennek eredményeként az OKTH Észak-magyarországi Felügyelősége kérte a De-42 (ma: "Vendel") kútból a 200 l/perc vízmennyiség biztosítását a mésztufadomb minőségének a fenntartására, amely mennyiség a máig érvényes vízjogi engedélyben rögzítésre is került.

Az 1961-ben és 1987-ben fúrt kutak fennmaradási engedélyét 2002-2004 között sikerült rendezni, mely jogi alapot biztosított egyrészt a "Sódomb" fennmaradását, növekedését, fejlődését, épülését-szépülését biztosító folyamatos vízellátásának, valamint a recens mészkőkiválást csodáló fürdőzők magas szintű fürdőkultúrával való kiszolgálásának.

A "Sódomb" felülete mintegy 950 m2, térfogata kb. 3200 m3, legnagyobb vastagsága eléri a 7 m-t. (A domboldalra ma 290 m3 karsztvíz folyik engedéllyel naponta, s a kb. 90 g/m3-es kiválás mértéke - és a ma engedélyezett vízmennyiség - miatt a mésztufa mennyisége kb. 7,5 m3-el gyarapodik évente.) A kiválás fizikai és kémiai alapját az adja, hogy a meleg (forró), a mésztufadombon végigfolyó (az egyenetlenségeken végigbukdácsoló) karsztvízből jelentős széndioxid távozik el, a víz a kalcium-hidrogénkarbonátra nézve túltelített lesz, s az egyensúly létrejötte miatt a vízből kalcium-karbonát kiválás történik. (A "Sódomb" peremén a mésztufa ki-válást a növényzet széndioxid elvonása helyileg jelentősen fokozza.)

Ma a "Sódomb" a Gyógyvizek Völgye meghatározó, egyedi megyei (de egyben országos) tájképi természeti képződménye, unikális jelenség nem csak a megyében, hanem az egész országban. 1961-től kezdődően folyamatosan fejlődik (növekszik), szépül, Egerszalóknak és környékének az egyik főbb turisztikai jellemzője. A völgyben lévő fürdőegyüttes tájképileg egyik meghatározó, természeti értékét tekintve a legjelentősebb tagja.

A magyarországi recens mészkő (mésztufa) legtipikusabb előfordulási helye. A felszínre emelkedő termálkarsztvízből a széndioxidvesztés miatti mészkiválás ("vízkő képződés") iskolapéldája, oktatási mintaterület.

Gyógyvíz

Egerszalók igazi vonzereje a falu déli oldalán a föld mélyéből kitörő termálforrás és a vízfolyás által létrehozott mészkőhegy, amelyet az évek során "sódomb" néven ismertek. Az ásványi anyagokban gazdag 65-68 C◦ gyógyvíz folyamatosan szaggatott, fehér képződményeket épít, impozáns látványt nyújtva.

Az egerszalóki gyógyvíz

Balneológiai vizsgálatok szerint a víz 18-20 000 éves. A kút: az első kutat 1961-ben kőolaj és földgáz után kutatva fúrták. Olaj helyett kb. 405-410 méteren 65 hévizet találtak. 1969-ben épült az első 6 m átmérőjű medence. A második kutat 1987-ben fúrták, amelyből 426 méter mélységéből 68 termálvíz tört föl. A kutak az Egerszalóki Gyógyforrást Üzemeltető Kft fennhatósága alatt működnek.

A kút vízhozama 2350 liter/perc. A nátriumot is tartalmazó, kálcium-magnézium hidrogénkarbonátos hévíz, melynek a metakovasav tartalma is jelentős, a kénes gyógyvizek kategóriájában az egyik legjobb besorolást kapta. A víz enyhén savas jellege tartós fürdőzést tesz lehetővé, mivel nem oldja a bőr savköpenyét.Többek között érelmeszesedés, csontsérülések, izületi és reumatikus bántalmak gyógyítására, gerincbetegségek, idegrendszeri betegségek - idegzsába és ideggyulladás, anyagcsere zavarok (köszvény, pikkelysömör, cukorbetegség) és mozgásszervi betegségek, vegetatív idegrendszer zavarai, kötőszöveti és bőrbetegségek ízületi elváltozásai, meddőség, vérzészavarok és mozgásszervi műtétek utókezelésére alkalmas. Ivókúra formájában alkalmas túlsúly, epebetegségek és gyomorsav problémák kezelésére.

A gyógyvíz közepes oldottanyag tartalmú, kalcium-nátrium-hidrogénkarbonátos jellegű, kemény, fluoridos, kénes termálvíz, melynek jelentős a szabad szénsav és metakovasav tartalma. A víz 30 nyomelemet tartalmaz - 12 biológiailag nélkülözhetetlen, 7 általánosan kedvező hatású és 11 ismeretlen hatású - (F, Si, P, Cr, Mn,Fe, Cz, Zn, Sn, Mo.I,Al, ScTi,As,Ge,Rb, W, B, Ga,Br,Sr, Z, Yr,Nb, Sb, Cs, Ba, Pb).

Fontosabb állomások:

  • 1961: szénhidrogénre meddő De-42 kút termálvizet talált
  • 1962: a "Vörös Csillag" Mgtsz mezőgazdasági célra kívánta a termálvizet hasznosítani - nem kapta meg az engedélyt, de használta azt
  • 1971: engedély nélkül megépült az első medence az elfolyó termálvízre alapozva
  • 1976: a kutat a Heves Megyei Tanács veszi át, az ÉVIZIG kötelezi a hévízkút szakszerű lezárására
  • 1985: az OKTH Ém-i Felügyelősége kezdeményezte a kút és a mésztufadomb védetté nyilvánítását
  • 1987: a De-42 kút melléfúrásos felújítása De-42/a néven
  • 1987: az első természetvédelmi szakmai vizsgálat a Nehézipari Műszaki Egyetemen az OKTH Ém-i Felügyelősége megbízásából
  • 1992: a kút tulajdonjogának megnyugtató rendezése
  • 1992: a De-42/a kút vizének gyógyvízzé minősítése
  • 1993-1999: sikertelen próbálkozások (Transdowell) a vízjogi engedélyek megszerzésére; a sódombnak és környékének érdemi rendbetétele, védelme
  • 2001: a vízjogi üzemeltetési engedélyek megszerzése (Karsztvízgazda) a sódomb növelésére (De-42) és gyógyászati-rekreációs célra (De-42/a)
  • 2004: védőidom-határozat kiadása
  • 2004: az új beruházások megindulása
  • 2007: az új fürdő beindulása

Gyógyfürdő    

Kaptárkövek

Ezek a földtani alakzatok az ember formaalakító tevékenységének nyomait is magukon hordozzák, ezért régészeti, néprajzi, kultúrtörténeti értéket is képviselnek. 

A Bükkalja nagy részét felépítő vulkáni tufákat a miocénben zajló heves tűzhányó tevékenység (explozív kitörések sorozata) hozta létre. A zömében riolitos összetételű ártufák és ignimbritek alkotta térszínből a jégkori felszínfejlődés meghatározó tényezői (a folyóvizek mélyítő és oldalazó eróziója, az aprózódás, a mállás, a szél és a csapadék leöblítő hatása, valamint a fagyaprózódás) preparálták ki a Bükkalja különleges kúpjait, sziklavonulatait, melyek felületét később az ember átalakította. A kaptárkövek tehát természeti értékek és egyúttal kultúrtörténeti emlékek is.[..

Legtípusosabb csoportjuk Eger határában (Nyerges-hegy, Mész-tető, Cakó-tető), Szomolya mellett (Vén-hegy, Kaptár-rét) és Cserépváralja környékén (Mangó-tető - Nagykúp, Furgál-völgy, Csordás-völgy) lelhető fel, de ezeken kívül Sirok, Egerbakta, Egerszalók, Ostoros, Noszvaj, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc és Kács határában is találunk kaptárköveket. A Bükkalján jelenleg 41 lelőhelyen 82 kaptárkövet ismerünk, a sziklaalakzatokon pedig 479 fülkét számolhatunk össze. Ezek részletes felsorolását az táblázat, bemutatásukat pedig a Kaptárkőtár (Bükkalja) fejezetrész tartalmazza... 

A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történész-régész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár Borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató rendeltetést valószínűsített, s azokat honfoglalás kori emlékeknek tartotta. Már Bartalos megemlítette - hangot adva kételyeinek - a ma leginkább ismert és elfogadott véleményt, miszerint a fülkékben hajdan méhészkedtek: "A köznép, mely a pillanat hatása alatt okoskodik, a fülkékről kaptárköveknek mondja e sziklákat, szerinte ezek a régi ember méhese lettek volna, mintha kőben és árnyékos oldalon laknék a méh." - írta 1891-ben az Archaeologiai Értesítő lapjain. A sziklaméhészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot....

I. László 1. számmal jelölt törvénykönyvében (1092. Szabolcs) lefektetett 40 egyházi intézkedés egyik törvénypontja (decr. 1. 22.) fellép a pogány szertartások ellen, megtiltja a forrásoknál, vizeknél, fáknál, köveknél történő pogány áldozati szertartásokat:

A kaptárkövek - a sziklák felületébe faragott fülkék, lyukak, tál alakú mélyedések, csatornák - mibenlétét e pogány vallásgyakorlás sajátosságai felől is meg lehet közelíteni Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia című munkája segítségével.

Táj- és természetvédelmi, valamint kulturálisörökség-védelmi szempontból egyaránt értéket képvisel. /wikipedia/


Fekete kökörcsin

Fekete kökörcsin
A kökörcsinek a kétszikűek egyik legősibb családjának, a boglárkaféléknek a képviselői. A fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans) kis méretű (8-12 cm), lágyszárú növény. Leveli mélyen hasítottak, osztottak. Virágai bókolóak, fekete-bíbor színű lepellevél borítja a határozatlan számú porzót és termőt. Az egész növényt selymes szőrzet borítja és protoanemonint tartalmaz, ezért frissen és szárazon is mérgező.
A növény bolyhos-szőrös hajtása kora tavasszal bújik elő. Szárnyas, szeldelt levelei csak elvirágzás után bontakoznak ki. Május végére a terméses hajtás megnyúlik, és a tetején szőrös aszmagtermések csokra fejlődik ki. A bibeszálak bolyhos repítőkészülékké alakulnak, a nyár elejére ez a szöszös "bóbita" szétesik, s a terméseket a szél széthordja.
Az egyes termések felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy "elülteti magát". Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon. 
A fekete kökörcsin sokszor kerül a kirándulók kosarába, pedig kár leszedni, mert gyorsan elhervad. Vastag, a talajba mélyen lenyúló gyöktörzsét sem érdemes kiásni, mert az átültetést nem viseli el. A virágszedők buzgalmával dacolva egyelőre hazánk minden táján előfordul, a középhegységek sziklagyepjeiben éppúgy, mint a dombvidék löszgyepjeiben és az Alföld homokgyepjeiben.nemzeti értékünknek számít, természetvédelmi értéke: 10 000 ft.
Védett növény, melyet szigorúan tilos letaposni vagy leszedni. Egerszalók határában, a Várdomb környékén gazdagon virágzik.

Sztyepplepke

/a Hortobágyi Nemzeti Park képei/ 

Sztyeplepke, a gyökérrágó lepkék (Cossidae) kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű tagja. 

A sztyeplepke (Paracossulus thrips) elterjedésének európai súlypontja hazánktól keletre található, a legerősebb állományok Romániában és Ukrajnában élnek. Natura2000‐es, fokozottan védett fajunk, csupán néhány, kicsi területre korlátozott populációja ismert, még így is ezek tekinthetők a legjelentősebb európai populációknak, mindenütt a kipusztulás veszélyébe sodort fajnak minősül és szigorú védettség alatt áll.

Magyarországon jelenleg ismert lelőhelyei: Hortobágy, Dél-Alföld, Mátraalja és a Bükkalja hegylábi területei, Hevesi-sík és a Borsodi-Mezőség. Fokozottan védett (természetvédelmi értéke: 250 000 Ft)

Egerszalókon évről évre megfigyelhetők a templombércen

A faj kimutatására alkalmazott módszer a személyes lámpázás

A sztyeplepke számára alkalmas élőhely és tápnövénye a gumós macskahere